Giles Deacon híres divattervező, aki világszerte ismert játékos és lélegzetelállító formavilágáról. Giles a londoni Central Saint Martin Művészeti Egyetemen végzett 1992-ben. A diploma után számos neves divatházban megfordult, és rengeteg tapasztalatot szerzett az évek során. Közel két évet töltött Jean Charles De Castelbajac francia divattervező mellett, majd visszatért Londonba, ahol számos nagy divatháznál tevékenykedett. Ezután a Bottega Veneta tulajdonosa felkérte Gilest, aki ennek köszönhetően 1998-tól 2002-ig a Bottega Veneta és a Gucci Csoport vezető tervezője volt.
Deacon saját jelzésű márkája, a GILES, a 2004-es Londoni Divathéten debütált, és a kezdetektől nagy nemzetközi elismerésnek örvendett. A GILES számos elismerésben részesült pályafutása során: 2006-ban a British Fashion Awards az Év Tervezője címmel tüntette ki, majd 2009-ben a híres francia ANDAM Fashion Awards nagy díját nyerte meg.
Julie Verhoeven (born 1969) is a British illustrator and designer who has collaborated with brands such as Louis Vuitton, Versaceand Peter Jensen. While she is recognised primarily for her work in fashion, she has also contributed illustrations to books, magazines and album covers. Her work has been widely exhibited, including at London's Hayward Gallery. She is a design academic at both Central Saint Martins and the Royal College of Art.
With recurring retro references – particularly to the 1970s and pop culture – her illustrations have been described as "whimsical" and "Rock & Roll meets rainbow".The Institute of Contemporary Arts (ICA) noted that: "Her drawings, sculptures, assemblages, installations and video combine a rawness, at times reminiscent of punk, with a bewildering sensuality and a strong sense of colour and texture".
In a 2008 interview, she said: "For the moment I am doing artist/designer. I would like to be regarded as an artist eventually". In 2012, the Victoria & Albert Museum (V&A) acquired a large archive of her work (over 100 illustrations) for its permanent collection.
Verhoeven studied fashion at Kent Institute of Art & Design (now University for the Creative Arts), graduating in 1987. She worked first as an assistant for John Galliano, and later for Martine Sitbon in Paris.
In 2002, the Gibo by Julie Verhoeven fashion line was first shown at London Fashion Week, returning for the spring 2003 shows.
Verhoeven's illustrations have been widely exhibited internationally, including MU, Eindhoven and Vera Gliem, Cologne. London exhibitions included Saint James's in Bloom at the Economist Plaza in 2006. She has also delivered a presentation at the V&A and held an exhibition, Fannying Around, at the Hayward Gallery's space Concrete. In 2013, she designed the artwork and created an installation – Ladies Let's Rip! – for Bath in Fashion 2013 at the Holburne Museum. 2014 activities included a collaborative exhibition with Jimmy Merris at Hordaland Art Centre, Bergen
Verhoeven combines illustration projects and design collaborations with part-time teaching. She has been a tutor on the MA fashion course at Central Saint Martins since 1996 and teaches on the womenswear programme at the RCA, where she is also an honorary fellow
1944-ben született Legnano-ban észak Olaszországban
1969 - A Milánói Politecnico-ban építész szakon végez; szakdolgozata a "kompozíció megközelítésének metodológiáját" tárgyalja. Nem hivatalos debütálása már ekkor megtörténik a divat világában: ékszereket és kiegészítőket tervez, amelyeket barátnőinek és egyetemista lányoknak ajándékoz.
1973 – Számos indiai utazása közül az elsőt ebben az évben ejti meg. Indiában egészen 1977-ig dolgozik, ellátogat az ország minden sarkába, és közben tanulmányozza a kézműipari és gyártási lehetőségeket egy genovai ruhagyártó cég megalapításához.
1974 – Megtervezi az első női kollekcióját, mellyel Franco Mattioli, a bolognai vállalkozó, majd későbbi üzlettársa bízza meg.
1978 – Októberben jelenik meg a nevét viselő első kollekció és kiegészítői, valamint ebben az évben indul a Franco Mattiolival közös cége is, melynek célja nem kevesebb, mint a világ minden piacának meghódítása.
1987 – A „Studio 000.1 by Ferré”, Marzotto által gyártott és forgalmazott férfi és női kollekció debütálásával megkezdődik az együttműködés Olaszország vezető ruhaipari cégcsoportjával. Ez a vegyes vállalkozás is hamarosan terjeszkedni kezd, és két évvel később megszületik a nagy méretű ruhákat tartalmazó „Forma O by GFF” kollekció. Eközben megszületik a "Gianfranco Ferré Fourrures”, amelyet Mondialpelli gyárt és forgalmaz.
Vogue Italia, March 1989
1989 – Csaknem tíz évnyi töretlen siker után a hírnév pillanata Christian Dior nevével érkezik. Májusban Gianfranco Ferrét nevezik ki a leghíresebb és legnagyobb múlttal rendelkező francia divatház művészeti igazgatójává a nőknek szánt Haute Couture, Pret-a-Porter és Fourrure kollekciók terén.
1993 – Bemutatja kollekcióját Kínában a „Chic ’93” elnevezésű nemzetközi divatvásáron, melyet májusban, Pekingben rendeznek. Fogadja őt a Kínai Népköztársaság elnöke, Jang Zemin.
1995 – A Marzottoval kötött partneri megállapodás a jövőbe tekint: piacra kerül a „GFF”, a fiatalos lelkületű, kényelmes és avantgárd kollekció és kiegészítői, amely férfiaknak és nőknek egyaránt készül.
1996 – Megszületik a „Gianfranco Ferré Jeans”, és megkezdődik az együttműködés az ITJ-Ittierre Csoporttal, amely az új kollekciót és a kiegészítőket gyártja és forgalmazza.
1997 – Pontosan tíz évvel a Marzottoval kötött első megállapodás után a partneri kapcsolat megújul a „Gianfranco Ferré Stúdió” férfi és női kollekcióval, illetve a „Gianfranco Ferré Forma” termékcsaládokkal, amelyek már nagy ívű marketing és forgalmazási tervekkel párosulnak.
1998 – Ősszel a márka huszadik évfordulóját több esemény is fémjelzi, amelyek kulcsfontosságúak a cég jövőjére nézve: a milánói új központi iroda megnyitása a frissen felújított Palazzo Gondrand –ban a Via Pontaccio-n, a nagy méretű, férfi és női kollekciókat árusító butik megnyitása a Via Sant’ Andrea-n (Milánó óvárosában), illetve a New York-i Madison Avenue-n lévő butik ismételt megnyitása. Utoljára, de nem utolsó sorban: az új illat: a "Gianfranco Ferré 20".
2007 – Gianfranco Ferré halála nagy űrt hagy maga után a divat világában, az utolsó kifutóját a milánói Moda Uomo-ban fehérbe öltözött gyerekek zárják be, mintha angyalok tisztelegtek volna a „divat építészének” felejthetetlen emléke előtt.
Francia tervező, 1966-ban született Olaszországban. Rómában nevelkedett konzervatív családi körülmények között. Vatikán iskolába kezdett járni, majd 1980-ban a School Of Art diákja lett.
Gyermekkorában a fekete-fehér tévéműsorok kapcsán azzal szórakoztatta magát, hogy már ötévesen műsorvezetőket rajzolgatott, színeket adva ruháiknak. A School Of Art tanulójaként Yves Saint Laurent rajzait másolta, és lassanként belelátott a divat világába. 1986-ban European Design Institute képzőművészeti iskolában, majd 1987-ben a Saint Martin School of Art illusztrációs szakán folytatta tanulmányait.
Első munkáját Cecilia Fanfani mellett kapta - római couture bemutatókat tervezett. Nem sokkal ezután tervezett Roberto Capucci szárnyai alatt, aki jó mesterének bizonyult. Fendinél a Fendissime irányvonal főtervezőjeként, majd Krizia ready-to-wear főtervezőjeként dolgozott, amíg Emanuel Ungarohoz nem csatlakozott. 1997-ben művészeti igazgatónak nevezték ki, a ready-to-wear részlegen. 2001-ben már kreatív igazgató volt, és az Ungaro Fever, valamint a kiegészítők vonalát is ő irányította.
October 2014 issue of Vogue China
2003. márciusában Párizsban mutatta be diszkóláz inspirálta kreációit. Műselyem legging fölött viselt miniszoknyái, szűk, egyenes vonalú, úgynevezett cigaretta nadrágjai, és nagy terjedelemben használt szőrme díszítései az Ungar ház tetszését nem nyerték el. 2004-ben már nem kívánták munkatársaik között tudni, így 2005-ben elindította saját neve alatt futó divatházát. Jó döntés volt. Első kollekciója - pöttyös ruháival és buborékszonyáival - az YSL tervezőjének, Stefano Pilatinak a munkásságára emlékeztetett.
Amy Adams wears , December 2014 issue of Vogue
October 2014 issue of Vogue China
Poppy Delevingne wears, December 2014 cover of Town & Country UK
14 évesen kezdett el a ruhatervezéssel foglalkozni - kosztümöket készített az English National Youth Theatre számára. Már első jelentősebb kollekcióival felkeltette a Dazed & Confused magazin főszerkesztőjének a figyelmét, így Pugh hamarosan címlapra került jellegzetes kreációival.
Divattervezést tanult a City of Sunderland College-ben, diplomáját 2003-ban szerezte meg.
Az első igazán figyelemreméltó divatbemutatója a londoni Kashpoint klubban a Kashpoint's Alternative Fashion Week keretein belül került megrendezésre. Innentől kezdve már biztosan haladt a hírnév felé, ódákat zengtek tehetségéről, frissességéről, illetve a nem hétköznapi ruhakölteményeiről.
A Fashion East hívta meg egy őszi csoportos bemutatóra 2005-ben, s a felkészüléshez Pugh-nak 4 hete volt. Stúdió, pénz, és segítség nélkül állt neki az új , ám hatalmas siker lett.
Az első szóló bemutatóra a 2006-os London Fashion Weeken került sor.
A 2007-es tavaszi/őszi kollekciót mutatta be a tervező, s ezt követően már a Vogue is felkapta a fejét a fiatal tehetségre. Hatásai egyértelműek, láthatóan kedveli a 80-as évek stílusát és az extrém clubweart. Munkáiban érezhető a glam rock, a post-punk, a gothic, az újromantikusok öltözködési stílusának íze. Latex, plasztik, foam, PVC - és még megannyi érdekes anyag, amit kreatívan felhasznál.
.jpg)
